Ahogy sejtettem, a papírfélékkel azaz a régi papírokkal, iratokkal, emlékként őrizgetett dolgokkal gyűlt meg a legtöbb bajom a lomtalanítás során. Már el is felejtettem, mennyi mindent őrizgetek. Annak ellenére, hogy nem hiányoztak, most mégis elfogott az érzés: majd jó lesz valamire! Ismerősen hangzik?

Mert ugye a általános iskolai diákigazolványomat mégsem dobhatom ki! És a középiskolai órarendemet?! Na meg a sok-sok naptár.. még biztosan sokat tanulhatok belőle, maradniuk kell. Ezek a régi vonatjegyek, apró kedves feljegyzések számomra kedves emberektől, jó pár képeslap, a korábbi munkahelyemen vezetett füzetem…

Mennyi minden, ami nem is kifejezetten emlék (pl. szerelmes levél a férjemtől, mikor még udvarolt, egyértelműen annak számít), nem is aktuális és hasznát sem tudom venni. De milyen jó, hogy gondoltak rám azzal képeslappal! Mennyi kedves dolog van azokban a naptárakban, jegyzetfüzetekben! Most őszinte leszek: nem tudtam kidobni őket. Sok minden repült: nem használt ékszerek, lejárt asztali naptár (ami tök üresen maradt), régi bankszámlakivonatok stb.

Most nyomaszt az a sok minden, amit még mindig megtartottam, pedig nem sorolható be sehová: nem is fontos irat, nem is aktuális, és nem is „kincs”. Azt találtam ki, hogy az első körös selejtezés után tartok még egy kört. Először az egyértelmű dolgok kerültek ki, és azt éreztem, hogy ha ennyi dolog távozik, minden más fontos. A második körben a fontosak közül remélhetőleg ki tudom majd szűrni a kincseket.

Közben elkészült az emlékdoboz, és gondolom kitaláltátok: nem fért bele ennyi minden! A következő feladat tehát az lesz, hogy a fontosnak ítélt és ezáltal megtartott papírféleségek közül megtaláljam a kincseket, a többi dolognak pedig végképp búcsút mondjak. De ha még kelleni fog?! A régi diák igazolványod? Az általános iskolai okleveled? Mire?!?!

Bárcsak hamarabb megtettem volna ezt a selejtezést, és nem tekintettem volna minden tárgyat „szentnek”. Akkor sokkal könnyebb lett volna a költözés, a rendszerezés, sőt az egész életem! Nekem kell ez a szabadság! Úgy érzem, már így is sok idő, energiát és lelki kapacitást vesztettem a gyűjtögető életmódommal! Nem szeretnék így gondolni egy-egy tárgyra: Ha már ennyi ideig megtartottam, költöztettem 2x és rendezgettem, tároltam, akkor már megérdemli, hogy maradjon. Inkább úgy gondolom: Napról napra tetézem a régi hibás döntéseket, ha továbbra is őrizgetek.

Az emeleten az „újságok” feliratú doboz, a sok-sok izé, amit szépen elteszegettem… Menni fognak! És ha lesz, ami hiányozni fog?! Megkockáztatom, hogy abból a 200 dologból egy hiányozzon! Utánanézek majd neten vagy újravásárolom. Mellesleg, ha kellene, azt sem tudnám, hol keressem a sok cucc között, tehát máris értelmét veszti a kérdés. Meglépem hát most ezt a lépést, sőt ugrást, hogy felszabadultabban élhessek… a jelenben.