Visszatekinteni egy évre, nemcsak szilveszterkor, hanem egy életév eltelte után is érdemes. Nem számít hanyadik születésnap, jól esik végiggondolni, honnan indulok és hová tartok. Egy életév alatt milyen eredményeket értem el, fejlődött-e a jellemem, tudásom, milyen élményekkel lettem gazdagabb.

Egy évvel ezelőtt ilyenkor a 3 hónapos picurkám mellett ébredtem. Korábban álmodni sem mertem volna, hogy 22 évesen anya leszek, és a 23.-at már egy apróság mellett ünneplem. Nem is volt nagy felhajtás, csak csendes anyuci koccintás kicsi tortával, beszélgetéssel, de annál nagyobb örömmel és hálával a szívünkben. Az akkor még szinte csecsemő ma már jövő-menő kisgyermek, amit egy éve még oly nehéz volt elképzelni.

Tavaly a születésnapom utáni időszak hozott változást a mások felé való nyitásban is. Amikor 2014 őszén ideköltöztünk ebbe a csendes városrészbe, veszélyeztetett terhesként ágyhoz voltam kötve. A szülés utáni időszak szintén a négy fal között tartott, majd mikor készen álltunk kislányommal a kimozdulásra, influenzás, hideg idő következett. Ám február közepétől enyhült a helyzet, és fordulópont következett az életünkben: nyitni tudtunk mások felé.

Emlékszem, ahogy tavasz kezdetén először tolhattam babakocsival Lénát a gyönyörű Kazinczy-kertben. Fényképem az nincs róla, de beleégett a szívembe. A csend, a fák között elöntött valami szívet melengető érzés: jó itt lenni. A rideg bezártság után, végre megjelentenek az első napsugarak kint a természetben és bent a lelkemben egyaránt. A nyitás első lépéseként hamarosan összebarátkoztunk a múzeum dolgozóival, aztán szép lassan a falu többi lakójával. Lénát mindenki hamar a szívébe zárta. Ahogy kinyílt a világ, egyre inkább az volt a vágyam, hogy összeszedjem életem darabjait, hogy még inkább megélhessem a kislányommal töltött időszak varázsát és ne a külső-belső rendezetlenség
uralja az életemet.

Először is igyekeztem feltérképezni új szerepeimet: feleség, anya és háziasszony.
Jelenleg ez vagyok. Már nem közgazdász diáklány, hanem anya és lelkészfeleség. Talán nagyképűségnek tűnhet, de visszagondolva az előző évre, úgy érzem rengeteget fejlődtem. Megtanultam alkalmazkodni az új helyzethez és változni ezzel együtt. Átgondoltam életcéljaimat, és megalkottam a magam kis rendszerét, melyben helyt kap minden, ami fontos számomra. Az, hogy képes voltam ezt kivitelezni, erőt és biztatást ad, hogy minden helyzet megoldható, kell és lehet alkalmazkodni a körülményekhez, új utakat kipróbálni, változtatni. Érdemes tervezni és ezzel együtt is rugalmasnak maradni. Szabad újra és újra átértékelni identitásunkat, helyünket a világban.

Nem is olyan rég még az egyetem padját koptattam, majd könyvelő is voltam picit, aztán köztisztviselő. Most anyaként vagyok itthon, lelkészfeleségként. Most, hogy 24 éves lettem. Még csak 24 év, és vajon mi jön még ezután!… Hihetetlenül boldog vagyok 🙂